Lehetséges, hogy az ember két ellentétes érzelmet érezzen egyszerre. Kezdtük összepakolni a ruháinkat, elosontunk az utolsó reggeli fürdésre (reggelente ugyanis nem féltünk annyira elmenni zuhanyozni, mint sötétben) és kinéztünk utoljára a minierkélyünkről a saját kis patakunkra, aztán elindultunk a reptérre. Ekkor egyszerre voltam boldog, és szomorú. Hálás voltam azért, amit átélhettem, boldog voltam, hogy itt jártam, de iszonyatosan szomorú, hogy véget ért. Annyi mindent tudtam volna még csinálni, kérdezni, meglátogatni. Legközelebb több hangsúlyt fogok fektetni az ott élők, az életük és a tradícióik megismerésére, és a városok-falvak meglátogatására, mint ez alkalommal. Nem azt mondom, hogy bánom, hogy ennyi időt töltöttünk a természetben, hiszen imádom a természetet és élveztem a túrák minden pillanatát. Ha kevesebb napot szántunk volna rá, azt sajnáltam volna. Annyi az egész, hogy (összesen) 8-9 nap nem elég mindenre.
Útközben megnéztük a világ harmadik legnagyobb, de a többinél nem kevésbé szebb kanyonját. Körülbelül félúton a park és Johannesburg között terül el a Blyde River Canyon. Szerencsés vagyok, hisz mindkét alkalommal megálltunk itt. Mégis a két alkalommal két különböző látvány fogadott. Először (március-április) az esőzések és a felhős idő miatt, ha elnéztünk a távolba, olyan volt mintha csak “hegycsúcsszellemeket” látnánk. A párás idő miatt homályos volt a táj. Ha a túl irányba néztünk ott viszont szikrázóan sütött a nap. A második alkalommal (július-augusztus) tökéletesen tiszta volt a levegő, minden gyönyörű szépen látszódott. Ezúttal több ember is volt ott. Mindenki a köveken ücsörgött, élvezte a napsütést és a meleget, fotózkodott, nevetgélt és úgy tűnt ott fognak éjszakázni. Senki nem akart hazamenni. Bármilyen céllal utazol a Dél-afrikai Köztársaságba tegyél egy kis kitérőt, szánj egy pár órát a kanyonra! Megéri mindhárom ViewPoint-hoz elmenni. Kacskaringós, marhákkal, szamarakkal teli dombos vidéken, hegyi utakon lehet eljutni oda, ami már magában egy élmény és csakugyan szép. Az út mentén zöldségeket, gyümölcsöket áruló helyiekkel, játszadozó kisfiúkkal és egyszer-egyszer nagyobb citrus termesztőkkel találkozhatsz. A kőzet végig sárgás-narancsos-vöröses színekben pompázik. Majd ha folytatod az utad a kanyontól tovább a fővárosba, kicsit ugyan eldugva, de lesz a semmi közepén egy kis helyi “étterem” egy patak mentén (őszinte leszek valamiért nem készült fénykép róla és a nevét sajnos elfelejtettem, de mindenképpen megpróbálom visszakeresni. Viszont nagy eséllyel ebbe az irányba fog vinni az út). Mindenki fél a helyi ételeket kisebb, nem híresebb helyeken megkóstolni. De szerintem ez a félelem majdhogynem alaptalan. Senkinek nem érdeke megmérgezni másokat. Az egyetlen baj az lehet, hogy a gyomrod nem fogad be valamilyen, számára ismeretlen fűszert. Az viszont nem fog nagy szenvedést okozni… Semmi bajod nem lesz hacsak nem vagy allergiás. Ha tudod, hogy az vagy, akkor pedig nem kísérletezel. Szerintem érdemes ezt a minimális rizikót vállalni és legyűrni a félelmedet. Tökéletesen elkészített levest, marhahúst és édes, lédús gyümölcsöket ettünk. De ha igazán ínyenc vagy a kudu húst is megkóstolhatod. (A szárított kudu hús nekem személyesen nem ízlett, de melegen elkészítve finom volt.) Illemhelyiséget pedig ezrével találsz a nem lakott helyeken 😉
Johannesburgban a felszállásig volt még 5 óránk, így úgy döntöttünk kimegyünk a városba. A taxi fogás kicsit nehézkesen ment, de végül megoldódott. Ezrével, mint a hangyák fognak köréd seregleni a “hivatalos taxisok”, jutányos árakat ajánlva. Légy határozott és keresd meg a reptéri official taxikat, vagy már bent az épületben keresd ki a telefonszámukat és hívj egyet magatoknak. Kb 30 euróból és 20 perc alatt el lehet jutni Johannesburg business negyedébe is, de mi természetesen a turistás-művész-party negyedet, Maboneng -et választottuk. Általában itt gyűlnek össze a művészek és az összes külföldi, hogy hanggal és színnel töltse meg az utcákat. Nagyon finom ételek, italok, kiállítások, festészet vár rád itt. Ha van egy napod olcsón vehetsz ki szobát e vidámság közepette. Napközben nagy az élet. Esténként már nem mindig, ugyanis az emberek nagy része már elment a következő szafarijára. (De lehet csak mi nem voltunk szerencsések.) A piac, a kiállítások és sok étterem is nappal van nyitva. Este pedig minimum 10 összeülős, sztorizós, utazók által összehozott ivós partyt, (de! akár visszafogott partit is) találhatsz. Aztán persze a nagy “kóstoljunk meg mindent bátorságból” egy jó kis rosszullét lett. 😀 De mentségemre szóljon egy jó helyen, a városban és nem kint a faluban történt ilyesmi. A lényeg tehát, hogy ez bárhol megtörténhet veled. Itthon is. Johannesburg nagyobb és fejlettebb metropolisz, mint sok európai nagyváros. Nem azzal volt tehát a baj, hogy megbízhatatlan helyen, ottani ételt ettünk… Szerencsétlenségünkre mi csak egy estét tudtunk itt eltölteni, de beszámolók alapján megéri 2-3 napra kivenni egy szobát. Egy-két hely, ahová megéri ellátogatni: Museom of African Design, AGOG Gallery, POPArt Theatre, Market on Main. Kóstolj, nézz körül, vásárolj, múzeumozz, barátkozz, légy bátor!
Utunk során nagyon sok, érdekes, okos, bátor és vidám embert ismertünk meg a világ minden tájáról. Filmeken, közösségi oldalakon biztosan sokszor láttál már képeket, amint egy baráti társaság a parton, a tábortűz mellett ül. Valaki gitározik, van aki eszik, van aki táncol, mindenki beszélget mindenkivel. Idilli kép. Egy ilyen út alkalmával mindez megelevenedik körülötted. A részese vagy. Már nem csak egy fotó. A valóság. Úgy érzed benne vagy a filmben. Igaz, akik körülvesznek nem régi barátok, de hidd el ettől semmit nem veszít a meghittségéből. Sőt talán még jobb is. Új dolgokat, történeteket, életutakat hallasz. A hosszú hajú cowboy igazából egy tanár egy afrikai kisváros iskolájában, aztán van egy hongkongi lány, aki Pretóriában cserediák, a magyar fiú, aki Angliában tanult nővérnek (!) egy kutatók konferenciájáról jön Johannesburgból, egy lengyel nő csak úgy fogta a hátizsákját és elindult útnak, egy kanadai családapa, aki 20 évesnek néz ki, Johannesburgban dolgozott egy hónap erejéig és az utolsó három napját szafarival tölti, miközben skype-ol a világ egyik legédesebb kislányával. Egy 29 éves floridai lány meséli náluk mit jelent, ha kilépsz a munkahelyedről azért, hogy utazz fél évet (ő majdnem körbejárta Afrikát, és otthon semmi hátulütője ennek nem lesz, sőt profitál belőle), egy fotós élete portfólióját állítja össze, egy magyar lány olasz baráttal élete álmát éli át (ez voltam én) és így tovább. Ez csak egy nagyon kis szelete annak és azoknak, amiket átéltünk és az embereknek, akiket megismertünk. A vicces, barátságos, kedves, nagyon okos és művelt túravezetőkről és parkőrökről nem is beszélve. Még ha a pároddal mész is ilyen utazásra, megéri egy-két napra csoportos programokat tervezni. Amiben részed lesz: Jó hangulat, sok tanulás (emberekről, viselkedésről, barátokról, természetről, életről, tradíciókról stb.) valamint ritka és elképesztő történetek. És ha szerencsés vagy, akkor pedig életre szóló barátságok születhetnek.