Úton a reptérre volt időm kiszámolni, 19 óra választott el a legnagyobb álmomtól. Jobban izgultam, mint az összes vizsgám és versenyem előtt együttvéve. Nem is igazán emlékszem mi minden történt a repülőúton. Szóval ilyen érzés, mikor éppen átéled az álmod, amit eddig csak csendben tervezgettél otthon a szobádban.
Ez volt az első igazi nagy utazásom. Nem ezzel kezdődött a szenvedély, de ezzel vált világossá mi minden vár még rám. Mennyi munka, mennyi tervezés, mennyi pakolás, kocsiban ülés, izgulás, rohanás, nemfürdéskétnapig, nemalváskétnapig és a többi. Mindez egy “Utazó” élete. És számomra pillanatnyilag ez a legszebb élet. Hiába minden nehézség, még annak is örülsz, ha ideges vagy, vagy valamit elrontottál és hosszú percekig kell sorban állnod, azon tűnődve vajon lekésed-e a gépedet.
Első tipp: Van egy-két légitársaság, amelyeknél ha online vásárolod a jegyed, online is kell becsekkolnod, vagy választhatsz online és a reptéri jegyátvétel között. De automatikusan az online becsekkoláson van az “x”. Jól nézd meg mit választottál, de ha mégis elfelejtetted 3 órával (!) a felszállás előtt át kell venned a jegyedet. Különben sorban kell állnod egy papírt igényelni, amivel késéssel is átveheted a jegyed, és fizetned kell érte. Ha nincs mázlid akár egy órát is igéynbe vehet a procedúra, és az már bizony egy sima géplekésés.
Második tipp: Átszálláskor ne becsüld túl a dolgozók gyorsaságát, illetve ne becsüld alá a sor hosszúságát. Különben NAGYON ideges leszel, pattanásig feszült húrokkal szitkozódsz majd. Ez a társasági hangulatot is rontja. Inkább álljatok sorban hosszabb ideig, de ott nevetgéljetek, beszélgessetek, nézegessétek az addig készült képeket, tervezgessétek a programokat stb. Másik alternatíva, hogy olyan csatlakozó járatot választotok, ahol legalább 2, ha nem 3 órátok van átszállni. (Hosszabb utakon pl. Afrikába menet ez is fontos! Nem viccből találták ki ezeket.)
Mikor megérkeztünk Johannesburgba és beültünk a kocsiba, hogy eljussunk a Nemzeti Parkig, végig mosolyogtam és azon gondolkoztam vajon elbőgöm-e magam? Az a kisgyerekekre jellemző felhőtlen boldogság és izzasztó várakozás volt bennem. Azt kívánom minden ember a földön élje át ezt.
→ Szerintem nagyon megéri kis rizikót vállalni és nem kisgéppel menni Johannesburgtól a parkig hanem kocsival. Igaz öt órát vezetsz egy ismeretlen országban, de láthatsz mindent. Falvak, városok, iskolák, piacok. Legnagyobb élményem a helyi kávé. Félve szálltam ki a kocsiból egy latte macchiatóra, de hatalmas meglepetést okozott. Nagyon finom volt, és az emberek egyszerűen kedvesek voltak.
Elérve a szállásunkat azonnal indulni akartam. Látni a híres afrikai parkot, az állatokat, a növényeket és az ott élőket. Hallani akartam minden történetet, megtanulni mindent a természetről és a szokásokról. Hány éven át áhítoztam ezután, hányszor terveztem el fejben mit fogok csinálni, ha végre eljutok oda. És most ott voltam. De őszintén, annyira kimerültek voltunk, hogy amint a fenekünk az ágyra ért már aludtunk is. Mindkét utazás alkalmával.
Könyvet tudnék írni, minden nap minden pillanatáról. De hogy az érdeklődést fent tartsam, helyszínekre bontva írom le az élményeket.
Krüger Nemzeti Park (északi résztől a déli fele haladva):
Mindig is Kelet Afrika volt az a cél, ami a szemem előtt lebegett. Az egyetemen is ezt a területet választottam a tanulm
Az embernek ha azt kérjük, mondja meg mi az első szó, ami eszébe jut Afrikáról, biztosan nem azt mondaná, hogy fák, bozótos, árnyék, kisebb erdők. Pedig a Krügerben igencsak nagy az esélye, hogy ilyen tájba botlasz. A legizgalmasabb
Mindemellett nagyon sok mindent tanultunk. Egy 1 órás reggeli séta a bushban többet ért, mint 1 hét tanulás, olvasás otthon. Ha ott vagy, a saját bőrödön tapasztalsz valamit, az mindig többet ér és emlékszel rá hosszú ideig. Bármikor bármit kérdezhetsz, arra helyes és kielégítő válasz jön, minimum egy sztorival megfűszerezve. JAIGEN! VAN séta kint a természetben. Kint, ott, ahol előző nap akár egy oroszlán vagy egy víziló sétált. Harmadik tipp: Mindenképpen jelentkezzetek egy reggeli “bushwalk-ra”, ha Afrikában jártok. Vannak vezetők, akiknek van erre engedélyük. Reggel 6-9/10ig tartanak általában ezek a séták, ahol kiszállhatsz a kocsiból a bush közepén.
Megeheted a fák levelét, hogy bebizonyosodj róla, melyiknek milyen hatása van. Egyik jó hasmenés ellen, mert teljesen kiszárít, a másik pont az ellenkezőjét váltja ki. (Pl.: Bekaptam a számba egy 1×1 cm nagyságú levéldarabot. 1 perc elteltével nem volt nyálam és száraz volt a szám. Fél liter víz kissé enyhített rajta.
Vagy éppen megtanulhatod hogy merre van a víz, abból, hogy az impalák ürülékét tanulmányozod. Megtanulod hallgatni a természetet, ami mindennél fontosabb, főleg ha egy veszélyes állat felé közeledsz. Tudni fogod mikor menj más irányba és így nem fog megtámadni még egy oroszlán sem. Így ha eltévedtél is túlélhetsz. Megtanulod tisztelni a vad természetet. Megtanulsz távolba-köpőset játszani a zsiráfkakival, ahogyan az ottani kisfiúk tanítják. (Hiszen a nem húsevő állatok ürüléke – általában – nem fertőző, vagy mérgező. Ugyanígy meg fogod tudni állapítani, melyik növény ehető és melyik nem.) Megtanulod, hogy minden mindennel kapcsolatban áll. Mint például a termeszvár, a tarajos sül, a kígyó, macskafélék és a varacskos disznó hogyan függenek össze. Mellesleg infó: az ezreivel feltűnő termeszvárak több évtizedeken át épülnek. Egy focilabda nagyságú “váron” egy évig dolgoznak a munkások. Egy kisebbnek számító vár, kb. 120 cm magas és ugyanilyen széles volt… Megtudod, hogyan különböztetheted a hím és a nőstény állatot. És az egyik személyes kedvencem: csontokból illetve lábnyomokból megállapítani melyik állat járt arra, sőt mi több még az alfaját is kitalálni. És még sorolhatnám évekig, mi mindent tanulhatsz meg.
Negyedik tanács: Legalább két napot tölts el egy faházas vagy sátras helyen, amelyek általában a parkon belül kerítések nélkül vannak felépítve! (Persze bizonyos felügyelettel.) Felülmúlhatatlan tábori élmény, mint kiskorodban, egypár vadállattal felturbózva. Oroszlánüvöltésre kelni, lámpással keresni a WC bejáratát és mikor végre megnyugszol, hogy semmi nem jött szembe, abban a pillanatban, ahogy kilépsz onnan egy nagy kudu áll veled szemben. Máshol meg nem tapasztalható élmény, mikor reggel félve nyitod ki az ajtód, vajon farkasszemet nézel-e majd egy leopárddal (ez természetesen nem fog megtörténni, de annyira be vagy zsongva, hogy mindent elképzelsz.) Reggelente úgy kell vigyáznod a muffinodra, mint a szemed fényére. Elég egy szempillantásnyi idő és a kis majom máris ellopta az egészet. Két kézzel minimum 4 dolgot simán lenyúlnak az asztalodról és már csak azt hallod, hogy csörömpöl a kávés bögréd.
Hatodik tipp: Vigyél meleg ruhát! Afrika = hőség. Persze, ha a száraz évszak nappalairól beszélünk a sivatag közepén. De reggel és este igencsak le tud hűlni a levegő. Főleg ha nem egy kényelmes, minden vágyat kielégítő lodge-ban szállsz meg, hanem a sokkal izgalmasabb és igazibb faházakat vagy sátrakat választod. Illetve a reggeli szafari 5-6 óra körül kezdődik, az éjszakai pedig sötétedés utánig is eltarthat. Ilyenkor akár 15 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet, és ne feledd te egy nyitott kocsiban ülsz. Sima ügy egy megfázásnak és a fülgyulladásnak. (tapasztalat)
Hetedik tipp: Kérj vagy ruházz be egy távcsőbe! Semmit nem fogsz látni az első alkalommal, hacsak nem guvasztod a szemeid, annyira hogy majd kiesnek. (Persze lesznek simán látható állatok, de a legizgalmasabbak, legszebbek természetesen mindig nagyon távol vannak, vagy megbújnak.) Íme egy játék, ami ezt bizonyítja: TALÁLD MEG A HÍMOROSZLÁNT A KÉPEN! (Távcső és teleobjektív nélkül készített kép = nem tudtam zoomolni.)