Úton a reptérre volt időm kiszámolni, 19 óra választott el a legnagyobb álmomtól. Jobban izgultam, mint az összes vizsgám és versenyem előtt együttvéve. Nem is igazán emlékszem mi minden történt a repülőúton. Szóval ilyen érzés, mikor éppen átéled az álmod, amit eddig csak csendben tervezgettél otthon a szobádban.
Ez volt az első igazi nagy utazásom. Nem ezzel kezdődött a szenvedély, de ezzel vált világossá mi minden vár még rám. Mennyi munka, mennyi tervezés, mennyi pakolás, kocsiban ülés, izgulás, rohanás, nemfürdéskétnapig, nemalváskétnapig és a többi. Mindez egy “Utazó” élete. És számomra pillanatnyilag ez a legszebb élet. Hiába minden nehézség, még annak is örülsz, ha ideges vagy, vagy valamit elrontottál és hosszú percekig kell sorban állnod, azon tűnődve vajon lekésed-e a gépedet.
Első tipp: Van egy-két légitársaság, amelyeknél ha online vásárolod a jegyed, online is kell becsekkolnod, vagy választhatsz online és a reptéri jegyátvétel között. De automatikusan az online becsekkoláson van az “x”. Jól nézd meg mit választottál, de ha mégis elfelejtetted 3 órával (!) a felszállás előtt át kell venned a jegyedet. Különben sorban kell állnod egy papírt igényelni, amivel késéssel is átveheted a jegyed, és fizetned kell érte. Ha nincs mázlid akár egy órát is igéynbe vehet a procedúra, és az már bizony egy sima géplekésés.
Második tipp: Átszálláskor ne becsüld túl a dolgozók gyorsaságát, illetve ne becsüld alá a sor hosszúságát. Különben NAGYON ideges leszel, pattanásig feszült húrokkal szitkozódsz majd. Ez a társasági hangulatot is rontja. Inkább álljatok sorban hosszabb ideig, de ott nevetgéljetek, beszélgessetek, nézegessétek az addig készült képeket, tervezgessétek a programokat stb. Másik alternatíva, hogy olyan csatlakozó járatot választotok, ahol legalább 2, ha nem 3 órátok van átszállni. (Hosszabb utakon pl. Afrikába menet ez is fontos! Nem viccből találták ki ezeket.)
Mikor megérkeztünk Johannesburgba és beültünk a kocsiba, hogy eljussunk a Nemzeti Parkig, végig mosolyogtam és azon gondolkoztam vajon elbőgöm-e magam? Az a kisgyerekekre jellemző felhőtlen boldogság és izzasztó várakozás volt bennem. Azt kívánom minden ember a földön élje át ezt.
→ Szerintem nagyon megéri kis rizikót vállalni és nem kisgéppel menni Johannesburgtól a parkig hanem kocsival. Igaz öt órát vezetsz egy ismeretlen országban, de láthatsz mindent. Falvak, városok, iskolák, piacok. Legnagyobb élményem a helyi kávé. Félve szálltam ki a kocsiból egy latte macchiatóra, de hatalmas meglepetést okozott. Nagyon finom volt, és az emberek egyszerűen kedvesek voltak.
Elérve a szállásunkat azonnal indulni akartam. Látni a híres afrikai parkot, az állatokat, a növényeket és az ott élőket. Hallani akartam minden történetet, megtanulni mindent a természetről és a szokásokról. Hány éven át áhítoztam ezután, hányszor terveztem el fejben mit fogok csinálni, ha végre eljutok oda. És most ott voltam. De őszintén, annyira kimerültek voltunk, hogy amint a fenekünk az ágyra ért már aludtunk is. Mindkét utazás alkalmával.
Könyvet tudnék írni, minden nap minden pillanatáról. De hogy az érdeklődést fent tartsam, helyszínekre bontva írom le az élményeket.
Krüger Nemzeti Park (északi résztől a déli fele haladva):
Mindig is Kelet Afrika volt az a cél, ami a szemem előtt lebegett. Az egyetemen is ezt a területet választottam a tanulm
ányaim súlypontjának. Mégis úgy hozta az élet, hogy először Dél-Afrikában kötöttem ki. Itt a szavannák helyett a bush a menő. Kicsit féltem, hogy csalódott leszek, hiszen nem ez volt az, ami legelőször elcsábított. De minden mellébeszélés nélkül, a bush (a maga módján) gyönyörű. 
Simán felér az álmaimban élő szavannákkal.
Az embernek ha azt kérjük, mondja meg mi az első szó, ami eszébe jut Afrikáról, biztosan nem azt mondaná, hogy fák, bozótos, árnyék, kisebb erdők. Pedig a Krügerben igencsak nagy az esélye, hogy ilyen tájba botlasz. A legizgalmasabb 
pillanatok egyike az volt, amikor már csak 20 percünk volt zárásig és megláttunk egy kocsit, aminek az ablakából egy férfi távcsővel a szeméhez nőve lógott kifelé. Láthatóan erősen koncentrált. Megkérdeztük mégis mit kell nézni?! (Ez bevett módszer a vezetők között.) Mire jött az egyszavas válasz: Leopárd. Ez volt az egyetlen nagyobb, “híresebb” állat, amit akkor még nem volt szerencsénk látni. Az utolsó a Big Five-ból. Egyből kaptam a kamerámhoz, többiek a távcsőhöz. Ha egy bolha suttogott volna, azt is meghalljuk. A nevetés, beszélgetés és az elég viccesen zajló afrikaans tanulás egy csapásra abbamaradt. Mindenki feszülten figyelt. Kerestünk az átláthatatlan bokrok és fakoronák között, fölött, alatt mindenhol. Majdnem elroppantottam az objektívem, annyira szorítottam. Aztán hirtelen valaki: OTT. Hol, hol, hol? Persze senki sem látta a bozótba tökéletesen beleolvadó pöttyös mintázatot. aztán még 5 vagy 10 perc elteltével (de lehet, hogy 20. Fogalmunk sem volt hány perce álltunk már ott), mikor már indulni akartunk, mondván itt nincs is semmi, megláttuk. Mint egy igazi büszke király. Kecses, fejedelmien lassú léptekkel, mondhatni unottan sétált ki az egyik fa mögül egy jól kifejlett, egészséges leopárd. Annyira jó volt látni. Az ő területe volt. Nem akartuk meghódítani! Senki nem akarta kiszorítani őt onnan. Kedvére sétálgathatott. Nem volt fenyegetve. Egészséges volt. Azok az állatok után, amiket állatkertben láttam… ez a pár hét könnyeket csalt a szemembe.
Látni az elefántokat, ahogy védelmezik a borjaikat, olyannyira, hogy alig tudtuk lencsevégre kapni az igazán kicsiket, ahogy játszanak a vízben és amikor együtt vonulnak árnyékot keresve a déli tűző nap elől, számomra mindent felülmúlt. Hatalmasak, okosak lélegzetelállítóan szépek. A sok rémes történet után, amiket hallottam és olvastam az orrszarvúk levadászásáról, egy nap 6 fehér orrszarvút látni kicsit megnyugtató, szívmelengető érzés volt, annak ellenére, hogy még mindig nagy veszélyben vannak. Szabadon futkározó zebra kölykök, pihenő gnúk, az itató felé vonuló bivalycsordák, majd ezek összetalálkozása; állatkavalkád amerre csak a szem ellát. Ahogy a nyitott szafari kocsiban ültünk a lemenő nap narancsfényében és a hajunkat meleg szél lobogtatta, nem tudtam felidézni boldogabb pillanatot az életemben.
Mindemellett nagyon sok mindent tanultunk. Egy 1 órás reggeli séta a bushban többet ért, mint 1 hét tanulás, olvasás otthon. Ha ott vagy, a saját bőrödön tapasztalsz valamit, az mindig többet ér és emlékszel rá hosszú ideig. Bármikor bármit kérdezhetsz, arra helyes és kielégítő válasz jön, minimum egy sztorival megfűszerezve. JAIGEN! VAN séta kint a természetben. Kint, ott, ahol előző nap akár egy oroszlán vagy egy víziló sétált. Harmadik tipp: Mindenképpen jelentkezzetek egy reggeli “bushwalk-ra”, ha Afrikában jártok. Vannak vezetők, akiknek van erre engedélyük. Reggel 6-9/10ig tartanak általában ezek a séták, ahol kiszállhatsz a kocsiból a bush közepén.
Megeheted a fák levelét, hogy bebizonyosodj róla, melyiknek milyen hatása van. Egyik jó hasmenés ellen, mert teljesen kiszárít, a másik pont az ellenkezőjét váltja ki. (Pl.: Bekaptam a számba egy 1×1 cm nagyságú levéldarabot. 1 perc elteltével nem volt nyálam és száraz volt a szám. Fél liter víz kissé enyhített rajta.
) 
Ha fáj a fejed (akármilyen okból, de mint megtudtuk a másnaposságra a legjobb :D) csak meggyújtasz egy kiszáradt elefántürüléket és a füstjét az orrodon át mélyen beszívod, majd kifújod. (Ez az egyik leghíresebb “Halala” érzés a Viva Safari köreiben :D) Az elefántkaki olyan illatú, mintha egy százféle fű és gyógynövényből meggyújtott csokrot szívnál el éppen. Frissítő. Egyáltalán nem büdös, de még csak nem is kellemetlen illatú. De nagyon erős. Az elefántok által megevett növények gyógyító hatása érvényesül. Ők ugyanis semmi mást nem esznek, csak tonnányi füvet, leveleket, amiben sok gyógynövény van.
Vagy éppen megtanulhatod hogy merre van a víz, abból, hogy az impalák ürülékét tanulmányozod. Megtanulod hallgatni a természetet, ami mindennél fontosabb, főleg ha egy veszélyes állat felé közeledsz. Tudni fogod mikor menj más irányba és így nem fog megtámadni még egy oroszlán sem. Így ha eltévedtél is túlélhetsz. Megtanulod tisztelni a vad természetet. Megtanulsz távolba-köpőset játszani a zsiráfkakival, ahogyan az ottani kisfiúk tanítják. (Hiszen a nem húsevő állatok ürüléke – általában – nem fertőző, vagy mérgező. Ugyanígy meg fogod tudni állapítani, melyik növény ehető és melyik nem.) Megtanulod, hogy minden mindennel kapcsolatban áll. Mint például a termeszvár, a tarajos sül, a kígyó, macskafélék és a varacskos disznó hogyan függenek össze. Mellesleg infó: az ezreivel feltűnő termeszvárak több évtizedeken át épülnek. Egy focilabda nagyságú “váron” egy évig dolgoznak a munkások. Egy kisebbnek számító vár, kb. 120 cm magas és ugyanilyen széles volt… Megtudod, hogyan különböztetheted a hím és a nőstény állatot. És az egyik személyes kedvencem: csontokból illetve lábnyomokból megállapítani melyik állat járt arra, sőt mi több még az alfaját is kitalálni. És még sorolhatnám évekig, mi mindent tanulhatsz meg.
A szállásokról csak, annyit, hogy bármit választasz lodge, vagy faház, egy közös lesz. Kiváló ételek, jó kiszolgálás, nagyon kedves emberek és állati reggeli, gyönyörű látvánnyal.
Negyedik tanács: Legalább két napot tölts el egy faházas vagy sátras helyen, amelyek általában a parkon belül kerítések nélkül vannak felépítve! (Persze bizonyos felügyelettel.) Felülmúlhatatlan tábori élmény, mint kiskorodban, egypár vadállattal felturbózva. Oroszlánüvöltésre kelni, lámpással keresni a WC bejáratát és mikor végre megnyugszol, hogy semmi nem jött szembe, abban a pillanatban, ahogy kilépsz onnan egy nagy kudu áll veled szemben. Máshol meg nem tapasztalható élmény, mikor reggel félve nyitod ki az ajtód, vajon farkasszemet nézel-e majd egy leopárddal (ez természetesen nem fog megtörténni, de annyira be vagy zsongva, hogy mindent elképzelsz.) Reggelente úgy kell vigyáznod a muffinodra, mint a szemed fényére. Elég egy szempillantásnyi idő és a kis majom máris ellopta az egészet. Két kézzel minimum 4 dolgot simán lenyúlnak az asztalodról és már csak azt hallod, hogy csörömpöl a kávés bögréd.
Ötödik tanács: Vigyél magaddal kamerát, de legalább egy viszonylag jó minőségű képeket készítő fényképezőt. Véleményem szerint is vannak pillanatok, amiket meg/át kell élni, a saját szemünkkel látni, nem pedig a fényképező lencséjén keresztül. De ez nem olyan! Hidd el a Krügerben annyi elefántot, zebrát, bivalyt, madarat fogsz látni, amennyit meg sem tudsz számolni. Így hát megéri és kell is egy-két képet készíteni. Például arról, ahogy két kiselefánt egymást öleli, ahogy a zebrák egymás nyakán pihentetik fejüket (ami igazából egy megtévesztő taktika a ragadozók ellen), amikor a hím oroszlán az étlapja maradéka köré sereglő keselyű tömegeket zavarja el, amikor az Oroszlán Király Zazuja csücsül az ágon, vagy mikor a furán-viccesen mozgó zsiráf olyan közel van hozzád, hogyha kinyújtanád a karod elérhetnéd. (Furcsának látjuk a mozgásukat, mivel ha lépnek azonos oldalon lévő lábaikat mozgatják egyszerre, nem pedig az ellentéteseket, mint a legtöbb állat.) A tájról nem is beszélve. Csinálj képeket! Magadnak. Nem mutogatni. hacsak nem profi fotós vagy.
Öt és fél: Mindenképp vitesd el magad a Viewpointokhoz (vagy menj el magad, ugyanis a kocsiddal te egyedül is mehetsz a parkban. De hidd el nem lesz olyan jó és nem fogsz látni mindent, hacsak nem már profi vagy ebben). Soha nem várt, lélegzetelállító látvány tárul majd eléd. Mindenfelé a háborítatlan természet.
Hatodik tipp: Vigyél meleg ruhát! Afrika = hőség. Persze, ha a száraz évszak nappalairól beszélünk a sivatag közepén. De reggel és este igencsak le tud hűlni a levegő. Főleg ha nem egy kényelmes, minden vágyat kielégítő lodge-ban szállsz meg, hanem a sokkal izgalmasabb és igazibb faházakat vagy sátrakat választod. Illetve a reggeli szafari 5-6 óra körül kezdődik, az éjszakai pedig sötétedés utánig is eltarthat. Ilyenkor akár 15 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet, és ne feledd te egy nyitott kocsiban ülsz. Sima ügy egy megfázásnak és a fülgyulladásnak. (tapasztalat)
Hetedik tipp: Kérj vagy ruházz be egy távcsőbe! Semmit nem fogsz látni az első alkalommal, hacsak nem guvasztod a szemeid, annyira hogy majd kiesnek. (Persze lesznek simán látható állatok, de a legizgalmasabbak, legszebbek természetesen mindig nagyon távol vannak, vagy megbújnak.) Íme egy játék, ami ezt bizonyítja: TALÁLD MEG A HÍMOROSZLÁNT A KÉPEN! (Távcső és teleobjektív nélkül készített kép = nem tudtam zoomolni.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: